Weissbeck János (Öffenhausen, 1638. ápr. 18. – Pozsony, 1695. ápr. 2.) ev. lelkész. Az ausztriai Offenhausenből szülei hitük miatt kiüldöztetvén, Szentgyörgyön telepedtek meg, ő meg itt szerzett csekély tanultságával nem sokkal azután asztalosinas lett Pozsonyban. Á. Böhm lelkész felismervén tehetségét, maga mellé vette famulusának s 1658-ban magával vitte Lőcsére is. 1659-ben a wittenbergi egyetemre ment, ahonnan három szemeszter elteltével Pozsony vidékére tért vissza s nevelőséggel foglalkozott egészen 1668-ig, midőn lelkész lett Királyfalván. 1670-től →alesperesi tisztet is viselt, de csak 1671 szeptemberéig, amikor a földesúri erőszak elüldözte gyülekezetéből. Egy idei soproni tartózkodás után Németországban lelkészkedett, míg 1682-ben Pozsonyba hívták papnak. – Magyarországon írt művei: Freud nach Leid… (Gyászbeszéd Rechenbergné Teufel Eleonora Polyxena felett). (Regensburg, 1687.) Die schöne Freundin Jesu… (Gyászbeszéd Ammon Mária Zsuzsánna felett). (Jena, 1690.) A Spinola uniói törekvései dolgában adott nyilatkozata ismeretes. – Apósa volt →Tóth-Sipkovics Jánosnak.