Vincze Géza (Kalotaszentkirály, 1889. ápr. 2. – *Budapest, 1964. jún. 3.) ref. lelkész. Kalotaszentkirályon kezdett tanulni. A gimnáziumot 1907-ben, a teológiát 1911-ben Kolozsvárt végezte, ahol kevés ideig →káplán is volt. Még Cegőtelkén, Istvánházán, Fogarason káplánkodott, míg 1915 márciusában lelkész lett Marosszentimrén. Az itteni templomnak az egyház tulajdonában való megmaradásáért folytatott nehéz harc után 1923 őszén Magyarországra jőve ismét segédlelkész lett Győrött, majd Budán, azután Pesten, hol vallásoktató is volt. Innen 1928 júliusában lelkésznek ment Nagyigmándra, ahonnan 1931 februárjában Budapestre került középiskolai vallásoktatónak, mely állásáról 1950 októberében vonult nyugalomba. – Számos cikke jelent meg az egyházi lapokban, irodalmi vonatkozásúak pedig világi lapokban és szaklapokban. „Igehirdető poéták és poéta igehirdetők” (Budapest, 1926.) c. megjelent munkáján kívül még kéziratban van: „A fogarasi ref. egyház sociografiája” (1914.) és „A marosszentimrei egyház és Hunyady-templom története”.