Venetianer Sándor (Fadd, 1853. jún. 17. – ?Újsóvé, 1902. febr. 27.) ref. lelkész. Zsidónak született. A gimnáziumot Kecskeméten 1871-ben végezte, attól fogva a bécsi egyetemen bölcsészeti és nyelvészeti tudományokat hallgatott. Miután 1873. aug. 20-án reformátusnak tért át, papi pályára lépett s Debrecenben. 1874. ápr. 20-tól Baselben, majd újra Debrecenben hallgatott teológiát 1876-ig. Túrkevei és nagyváradi →káplánkodás után 1878 májusában pancsovai, 1880 júliusában újsóvéi, 1884 júliusában trieszti, 1887-ben rohrbachi (Oroszország), 1889-ben megint újsóvéi lelkész lett. – A bécsi prot. teol. fakultás 1887-ben licentiatusi címmel ruházta fel. Számos kisebb-nagyobb cikken s a Gyakorlati Bibliamagyarázatokban megjelent eredeti és fordított dolgozatain kívül a következő művei vannak: Apologetikai adalékok az összehasonlító vallástudomány mezejéről (→Révész Figyelmezője, 1877–78.) Zum Zeugnis (Nyílt levél). (Bécs, 1886.) Unser Fronleichnamsfest (Prédikáció). (Trieszt, 1886.) Apostolische Gesinnung (Prédikáció). (Bregenz, 1886.) Die ev. ref. Kirche zu Triest. (Trieszt és Lipcse, 1887.) In Kischinew. Bei Rabinowitsch (Bécs, 1887–1888.) (Angolul is megjelent.) Lehrbuch zum Unterricht in Religion… (Kula, 1899.) Az új ószövetség. (Szeged, 1900.) (A biblia-revideáló bizottság kénytelen volt ennek megjelenése után újból és most már az ő közreműködésével hozzáfogni a már befejezettnek tekintett átdolgozáshoz.)