Vecsei József (Debrecen. 1800. febr. 13. – Debrecen, 1855. szept. 11.) ref. tanár. Debrecenben tanult, 1816-ban kezdvén a felsőbb osztályokat. Miután 1823-tól →köztanitói, majd más hivatalokat viselt, 1828-ban külföldre látogatott el és a göttingeni egyetemen töltött egy évet. Visszajővén, debreceni →káplán, 1830-ban bárándi, 1834-ben debreceni (ispotályi) pap lett, 1836-tól pedig a bölcsészet tanára volt. – A Magyar Tud. Akadémia 1839-ben levelező tagjává választotta. – Művei közül egyházi érdekűek: A test és lélek egybeköttetése (Tudományos Gyűjtemény, 1833.). Mit vesztettünk el… I. Ferencben. (Prédikáció). (Debrecen, 1835.) A minden-istenítés története (Tudományos Gyűjtemény. 1836.). A philosophiának jóltevő befolyása a status és egyes emberek boldogságára… (Debrecen, 1836.) A hazai törvények tanítója… (Gyászbeszéd Madarász Dobrossy János felett.) (Uo. 1839.) Emlékbeszéd Péchy Imre →főgondnok felett. (Uo. 1841.) – Id. →Révész Imrének apósa volt, →Vecsei M. Istvánnak leszárnyazottja.