Vásárhelyi Boldizsár (Ilencfalva, 1862. febr. 24. – ?Kolozsvár, 1942. nov. eleje) ref. lelkész. Az elemi iskolát szülőfalujában és Marosvásárhelyen, a gimnáziumot 1872-től. a theologiát 1880-tól Nagyenyeden végezte. Miután az 1884–85. tanévet Utrechtben töltötte, 1885 júniusában püspöki titkár, 1887-ben szamosújvári körlelkész, 1894 februárjában dési lelkész lett. 1914 tavaszán →esperessé választotta a →dési egyházmegye, de már 1918 tavaszán lemondott, mivel Kolozsvárra ment lelkésznek, hol 1921-től 1923-ig szintén viselte az esperesi hivatalt. Rendes tagja volt a →budapesti harmadik zsinatnak. 1940-ben nyugalomba lépett. – Művei: Siessünk Jézushoz (Beköszöntő Désen). (Szamosújvár, 1894.) Isten jelenléte (Prédikáció). (Dés, 1894.) Millenniumi ima és egyházi beszéd. (Uo. 1896.) Prédikáció az 1900. évi →erdélyi egyházkerületi értekezlet alkalmával (Az Évkönyvben). (Kolozsvár, 1900.) 1902. márc. 15. és szent Petőfi napján (Boros Gáborral). (Dés, 1902.) Egyházi beszéd →Kossuth Lajos születésének 100. évfordulóján. (Uo. 1902.) Gyakorlati levelek egy kezdő lelkipásztorhoz („V. B.” jellel). (Dés, 1907.) Vékony Ferenc… emlékére… beszéd. (Uo. 1909.) Esperesi székfoglaló beszéd. (Uo. 1914.) Isten fiának dicsőítése (Három prédikáció). (Kolozsvár, év n.) Igehirdetés, példaadás (Prédikáció). (Uo. 1916.) Siessünk Jézushoz (Prédikációk). (Uo. 1930.)