Varga (Vidi) István (Büdszentmihály [Tiszavasvári], 1776. júl. 31. – Szikszó, 1831. márc. 15.) ref. lelkész. Tanulmányait szülőföldjén és Debrecenben végezte, hol 1800-tól →köztanítói hivatalt viselt. Külföldön járván, 1802-től Göttingenben. majd Marburgban gyarapította ismereteit. Ez utóbbinak egyetemén 1804. szept. l-én teol. doktorságot szerezvén, hazatért s 1805 tavaszán →teol. tanár lett Debrecenben. Innen 1821 áprilisában lelkésznek ment Szikszóra. – A racionalizmus szellemétől érintve művelte szakját s jelentékeny írói működést fejtett ki, melynek termékei: Interpretatio historica vaticiniorum selectorum veteris testamenti. (Göttingen, 1804.) Exegetica theologia, vagy: Azok a tudományok, melyek a bibliának… megértésére… tanítanak. (Debrecen. 1807.) Az újtestamentomi szentírásoknak kritika históriája és hermeneútikája. (Uo. 1816.) Az izraeliták régi rendtartásai és szokásai. (Uo. 1818.) Initia hermeneuticae sacrae. (Miskolc. 1821.) Kéziratban is maradtak munkái. – Veje volt id. →Péczeli Józsefnek.