Váraljai G. Lőrinc (?, 1620. v. 1621. – Szatmár, 1671. aug.) ref. lelkész. Előbb Debrecenben tanult, hol 1639. máj. 22-én lépett a felsőbb osztályok elsőjébe, de 1643 őszén Sárospatakon lépett a nagyobb diákok sorába. Külföldre menvén, 1646. máj. 28-án a franekeri, ugyanezévi júl. 28-án a groningeni, 1647. ápr. 10-én a leideni egyetemre iratkozott be. Hamarosan visszatért Groningenbe, ahonnan 1648 nyara után hazajőve, 1651 nyarára Ibrányban lett lelkész. A →szabolcsi egyházmegye 1655-ben →esperesévé választotta, de már 1659 második felében eltávozott a II. Rákóczy György udvari papjának, s mint ilyen, írásban is védelmére kelt urának. Ez 1660-ban meghalván, ő Nagyecseden foglalt el lelkészi állást, hol már 1661-ben szintén esperessé tette a →középszolnoki egyházmegye. 1665-ben Szatmárra vitték papnak. – Művei: De libero hominis arbitrio (2 f.). (Groningen, 1648.) Tekintetes… Vaji Ibrányi Ferencnek temetése… (Sárospatak, 1659.)