Vadas József (Györgyfalva, 1804. máj. 23. – ?Kolozsvár, 1871. jún. 17.) ref. esperes. Tanulmányait Kolozsvárt végezte, hol azután →köztanítói, majd →contrascribai, 1829. szept. 1-től →seniori tisztet viselt. Miután 1830-tól 1833-ig →rektor volt Désen, külföldre ment, ahonnan hazatérve, 1835 júliusában utódlási joggal helyettes, 1839 júliusában rendes lelkész lett Kolozsvárt. A →kolozsvári egyházmegyének 1854-től jegyzője, 1859-től →esperese volt. 1867-ben nyugalomba vonult a lelkészségből s 1871-ben az esperesi hivatalról is lemondott. Tőle valók az erdélyi →énekeskönyv 157., 166., 170., 171. és 221. dicséretei. Gyakorlati irányú dolgozataiból az →Erdélyi Prédikátori Tár (VI., VIII., IX.) és az „Erdélyi prot. egyházi beszédek tára” (1847.) közölt. – Művei: Isten igéje (Prédikációk tőle, →Herepei Gergelytől és →Nagy Pétertől). (Kolozsvár, 1856.) Agenda, szertartási beszédek és imák (Nagy Péterrel együtt). (Uo. 1866.) Ima →Bodola Sámuel emlékezetére. (Uo. 1866.) Egyházi beszédek. (Uo. 1872.) – Veje volt →Csiszár Sámuelnek, nagyapósa →Kállay Kálmánnak.