Torkos József (Győr, 1710. k. – Sopron, 1791. febr. 10.) ev. lelkész, András fia. Győrött tanult, míg külföldre menvén, előbb Boroszlóban, 1732. szept. 9-től Wittenbergben folytatta tanulmányait. Itt 1736. ápr. 30-án magisterré avattatván, hazajött, s →prédikátor és →conrector, azután meg hamarosan →rektor lett Győrött. Innen 1749-ben Sopronba ment papnak, s ott 1753-ban vitája volt →Ribinivel ennek racionalizmusa miatt. Jó ideig →esperesi tisztet is viselt a →sopronvidéki német egyházmegyében. – Történelmi tárgyú munkák mellett a következő egyházi érdekű művei vannak: Új zengedező mennyei kar, azaz… Graduál. (1743.) (Sok kiadása van.) De ferri candentis ordalio… aevo medio apud Hungaros. (Győr, 1746.) De veteri monumento sepulcrali romano… (Uo. 1748.) Die letzte Arbeit… (Gyászbeszéd Scheffer Kristóf felett). (Jena, 1748.) Thränen, Kuss und Salbe… (Prédikáció földrengés alkalmával). (Regensburg, 1764.) Nachdeme der… Franz der Erste… dies Zeitliche mit der Ewigkeit verwechselt hatte… (Uo. 1765.) Dank- und Denkaltar… (Prédikáció Mária Terézia Sopronban jártakor). (Sopron, 1773.) Előszót írt atyja magyar és Kuzmics István vend (1771.) újszövetség-fordítása mellé. Gyászénekeket is több alkalommal szerzett.