Torkos Jakab (Pápa, 1711. febr. – ?, 1785. nov. 27.) ref. püspök. Pápán kezdett tanulni. Miután Sárospatakon befejezte tanulmányait, külföldre ment s 1733-tól Zürichben, 1734-től Utrechtben gyarapította ismereteit. Hazatérvén, 1735 tavaszán →rektor, őszén lelkész lett Pápán. 1745-ben püspökké választotta a →dunántúli egyházkerület. Hite miatt Pápáról elűzetvén, 1752-ben Peremartonban, 1758-ban Adásztevelen foglalt el lelkészi állást. melyről 1785-ben nyugalomba lépett. – Püspöksége alatt egész kerületében tartott generalis vizitációt. Nyomtatásban nem jelent meg műve, de kéziratban fennmaradt két óriási kötet prédikációja. – Respondens volt a „De divina hominum vocatione” (1734.) Zürichben tartott disputatión. →Csuzi Cseh Jakabnak unokája, II. Jánosnak unokaöccse, az 1795-től 1813-ig püspökösködő Torkos Jakab csöglei, majd pápai lelkésznek pedig nagybátyja volt.

Irodalom: Tóth Ferenc:… Túl a dunai… püspökök élete… (1808.), Tóth Endre: T. J. dunántúli ref. püspök, mint igehirdető (1937.).