Bernát István (Rimaszombat, 1854. júl. 3. – Budapest, 1942. jan. 20.) ref. vallású egyetemi tanár. Rimaszombatban tanult egy ideig. Miután Pozsonyban, Pesten és Bécsben elvégezte további tanulmányait, miniszteri tisztviselő, 1888-ban az ipariskolák felügyelője, 1892-ben a gazdaszövetség ügyvivő igazgatója, 1919-ben közgazdasági egyetemi tanár, végül a Nemzeti Bank alelnöke lett. Erről 1937-ben nyugalomba lépett. A →Magyar Prot. Irodalmi Társaságnak 1903–1915-ben, majd 1917 óta választmányi tagja volt. A Magyar Tud. Akadémia 1906-ban levelező, 1927-ben rendes tagjává, a →dunamelléki egyházkerület 1914-ben tanácsbíróvá választotta. Művei közül egyházi érdekűek: A vasárnapi munkaszünet. (Budapest, 1891.) Gazdasági élet és vallás. (Uo. 1904.) Az egyház socialis feladata. (Uo. 1904.) Keresztyén lélek. (Uo. 1908.) A jobb jövő felé. (Marosvásárhely, 1911.) Keresztyénség és haladás. (Uo. 1912.) Vallás és modern haladás. (Uo. 1912.) Hit és tudás harmóniája. (Budapest, 1914.) Az igazi élet felé. (Uo. 1915.) Vallás és szociáldemokrácia. (Uo. 1927.) Két optimista apostol. (Uo. 1932.) Kálvin és a kapitalizmus. (Uo. 1934.) A hit diadala felé. (Uo. 1937.)