Bernáth Lajos (Dömsöd, 1869. aug. 23. – Dunaharaszti, *1945. ápr. 23.) ref. tanár. Az elemi iskolát szülőföldjén, a gimnázium négy alsó osztályát Kunszentmiklóson, a négy felsőt Kiskunhalason 1887-ben végezte. Ekkor Budapesten teológiára iratkozott be, de félév múlva átment az egyetem bölcsészeti karára, melyet elvégezvén, 1892 első felében mint h. tanító működött Dömsödön. Ez év őszétől egy évig h. tanár volt Kisújszálláson, honnan önkéntesnek ment, de szemei gyöngesége miatt rövidesen elbocsátották a hadseregből. 1894 áprilisától a kunszentmiklósi gimnáziumban h. tanári, 1898 őszétől a nagykállóiban, 1899 őszétől a kiskunhalasiban rendes tanári szolgálatot teljesített. A forradalmak alatti magatartása miatt 1919 augusztusától eljárások folytak ellene, miközben félkegydíjból kellett élnie egészen 1926 februárjáig, midőn egy újabb vizsgálat folytán rehabilitáltatván, azóta rendes nyugdíjban részesült. Ezalatt 1927-ig Dunakisvarsányban lakott, azután Dunaharasztin, hol meg is halt. – Költői munkái közt és azokon kívül a következő egyházi jellegű műveket írta: A prot. iskoladrámákról. (Budapest, 1902.) Prot. iskoladrámák (Szöveggyűjtemény bevezetéssel). (Uo. 1903.) Kürtjelek a magyar éjszakában (Vallásos versek). (Uo. 1922.) Szabályok és rendeletek az Üdvhadsereg számára (Ford. németből, név n.). (Uo. 1924.) Spurgeon H. Károly életrajza (Németből átd.). (Uo. 1931.) 1800 éves titkok feltárása (I. r. A 4 evangelium megfejtése. II. r. Kabbala és Dávid kulcsa. III. r. Jelenések könyvének végleges megfejtése). (Budapest, 1933–7.) Názáreti Jézus (Versben). (Dunaharaszti, 1938.) Palásttalan papnak prédikációi. (Uo. 1938.)