Tolnai (előbb Hagymássy) Lajos (Györköny, 1837. jan. 31. – Bp. 1902. márc. 19.) ref. vallású író. Tanulását Gyönkön és 1852-től Nagykőrösön végezte, a teológiát 1856-tól Pesten hallgatta, hol azután →káplán, majd tanár lett a ref. gimnáziumban. 1868-tól lelkészi állást töltött be Marosvásárhelyen, melyről azonban 1884-ben kénytelen levén lemondani, Budapestre költözött, hol állás nélkül volt, míg 1889-ben polgári iskolai tanárul, majd igazgatóul alkalmazta a főváros. – A Kisfaludy-társaság 1866-ban, a Petőfi-társaság 1878-ban tagjai közé sorozta. A Marosvásárhelyen általa alapított Kemény Zsigmond-társaságnak titkára volt. 1879-ben a kolozsvári egyetemen bölcsészetdoktorságot, majd a budapestin bölcsészetkari magántanárságot szerzett. – Költeményeivel, esztétikai tanulmányaival, elbeszéléseivel és különösen regényeivel nagy hírnévre tett szert. Az egyházi irodalom terén mindössze egy „Suum cuique” (1876.) c. röpirattal szerepelt, ám regényei a korabeli ref. egyházi életnek és egyházi szereplők jellemének árnyoldalait sötét színezéssel ugyan, de érdekesen tárják fel. Van némi egyházi vonatkozása →„Tompa Mihály költészete” (1878.) c. értekezésének és igen sok az általa sok éven átszerkesztett Képes Családi Lapokban megjelent önéletrajzának is, mely „A sötét világ” címmel 1942-ben kihagyásokkal külön is napvilágot látott: „Camera obscura vagy egy ref. pap viselt dolgai” (1876.).