Tolnai F. István (Tolna, 1630. – Kolozsvár, 1690. márc. 25.) ref. esperes, az előbbinek bátyja (atyjuk Séllyei János nevet viselt), Tolnán kezdett tanulni. Még Nagyecseden és Nagyváradon tanult, ahonnan →rektornak ment Nagyszalontára. Azután 1655. máj. 15-től a →sárospataki kollégiumban folytatta tanulmányait, melyeknek elvégeztével 1656 augusztusától decemberéig →seniorságot viselt. Ekkor Tarcalra hívták rektornak, innen pedig külföldre látogatott el, ahol 1658-ban Utrechtben, 1659. ápr. 11-én Franekerben, még ez évi szept. 30-án Groningenben iratkozott be egyetemi hallgatónak. Miután 1660 vége táján Angliába is átrándult, 1662-ben visszatért hazájába, s még ebben az évben kézdivásárhelyi lelkész s mint ilyen, rövid időn belül a →kézdi egyházmegye →esperese lett. 1665-től tanár volt Kolozsvárt, ahonnan 1667-ben székelyudvarhelyi papságra akarta áttenni a fejedelem, de a kolozsvári diákság kívánságára meghagyta állásában, melyről aztán 1685-ben kolozsvári lelkésznek ment át. A →kolozskalotai egyházmegye 1689-ben esperesnek választotta. – Művei: Λυχνος λογικος… duplici discursu absolutus („De anima Samuelis” címmel is említve). (Franeker, 1659.) Disputatio theol. exegetica ad cap. I. Medullae Amesianae. (Uo. 1662.) Haza békessége, avagy: Egyenes ösvény (Prédikáció). (Nagyszeben, 1664.) Igaz keresztyéni és apostoli tudomány s vallás útára vezető… kalauz. (Kolozsvár, 1679.) Demonstratio compendiosa dialecticae verae. (Uo. 1680.) Könyvet készült írni a metafizikának a tudományok közti szerepeltetése ellen. – Üdvözlő verseket írt →Nadányi Jánoshoz (1658.), →Szendrei Ferenchez (1658.), →Keresztúri Bálinthoz (1659.) és →Jászberényi Pálhoz (1662.), gyászverset a →Porcsalmi András (1681.) és →Szathmárnémethi I. Mihály (1689.) halálára; búcsúztatót tartott Bocskai István bujdosó zempléni főispán temetésén 1573-ban, melyet kéziratból →Sámuel Aladár két helyen is (Prot. Közlöny, 1892, és Prot. Szle, 1899.) közzétett, noha már eredetileg is megjelent volt („Szomorú halotti pompa” c. gyűjteményben, Kolozsvár, 1674.).