Bernard-alapítvány (Stipendium Bernardinum), a legtekintélyesebb mindazon alapítványok és ösztöndíjak közt, melyek külföldi egyetemeken a Magyarországról ott tanuló prot. teológusok ellátására máig is léteznek. Alapítója Bernard Dániel, egy német születésű, de Hollandia gyarmatain megvagyonosodott ref. ember, ki 1761-ben az utrechti egyetemen 12 pfalzi (ilyenek hiányában más német), úgyszintén magyar ref. studens részére 9000 sterling alapítványt tett, mégpedig oly módon, hogy egy-egy öt évig élvezhesse az általa 350 holland forintban megállapított évi segélyt. Ez azóta lassanként állandóan emelkedett a változó létfeltételekhez képest s újabban három évig vehető igénybe. Végleges eltávoztakor még külön viaticumot is kap a stipendiatus, aki mindezek mellett tandíjmentességben is részesül. Rendszerint 18–20 studens élvezi az alapítvány áldásait, köztük 3–4 magyar. Az alap kezelője az egyetem teol. karának legrégibb tanára. Az alapítvány másfélszáz éves jubileumát megülték s ennek alkalmából jelent meg Van Veen professzortól: Het stipendium Bernardinum (1911.).