Tiszai ev. egyházkerület, voltaképpen már a szabad kir. városok kerülete így lett volna nevezhető, mióta a →szepessárosi egyházkerülettel való kényszerű egybeolvadást követőleg lassanként felsősége alá jutottak az Abaúj, Zemplén, Ung, Bereg, Ugocsa. Szatmár és Bihar vármegyei egyházak is. Attól fogva, hogy a →rózsahegyi zsinat törvényesítette ezt az állapotot, „tiszavidéki” név alatt tényleg fordult is elő e kerület, hivatalosan azonban a II. →Carolina Resolutio után nyerte a „tiszai” nevet, a →gömörvidéki kerületnek vele 1735-ben való egyesítésével egyidejűleg. Ettől fogva mindkét élő püspök tovább is végezte ebbeli teendőit, sőt a gömörvidékiek a magukénak 1738-ban bekövetkezett halála után is kísérletet tettek a különállás fenntartására, annyira, hogy még a másik püspök életében, 1741-ben újra választottak a maguk köréből püspököt. Ez aztán hamarosan püspöke lett az egész új kerületnek, s az 1743. évi dobsinai egyezségben későbbre is szabályozták a püspökválasztás módját, ami az eperjesi egyezségben 1782-ben létrejött pótlással 1863-ig volt érvényben. Eleinte négy (→hat szabad kir. városi, →sáros-zempléni, →gömöri, →kishonti), 1742-től a →hegyaljaival öt, a 18. század vége felé pedig a Szepességben keletkezett három (tizenháromvárosi, hétbányavárosi, tátraaljai) egyházmegyével együtt nyolc egyházmegyéből állott, melyekhez 1886-ban kilencedikül csatlakozott a brassói magyar egyházmegye. A →budapesti első zsinat ide helyezte át a →liptói és →árvai egyházmegyéket is. Az egyházkerület 1898 kezdetével új beosztáson ment keresztül, ami kisebb változtatásokon kívül főként abban állott, hogy a →szepesi tizenháromvárosi és →hétbányavárosi egyházmegyék egybeolvasztattak, s részben a →hegyaljai, részben a →sáros-zempléni egyházmegyékből egy új is kiszakíttatott tiszavidéki név alatt. Ezen 1903 végére még az a módosítás történt, hogy a →hat szabad kir. városi egyházmegye szétosztásával egyházai a terület szerint illetékes egyházmegyékbe olvasztattak. Az egyesülés után a lengyel uralom alatti tizenhármon kívül összesen 70 egyháza volt (a hat szabad kir. városban 6, Abaújban 5, Sárosban 15, Szepesben 2, Borsodban 3, Zemplénben l, Kishontban 14, Gömörben 24). 1791-ben pedig 108-at, 1823-ban 117-et számlált, 1890-ben 147-et, azután 170 lett. Hozzátartozott az eperjesi kollégium (gimnázium, tanítóképezde, jogakadémia, theol. akadémia), a késmárki, iglói, rozsnyói és nyíregyházai gimnázium, meg a rozsnyói felsőbb leányiskola; egyik részben a rimaszombati egyesült prot. gimnázium is. Magyarország felosztása után a szlovenszkói keleti egyházkerület lett belőle némi változtatással. A Magyarországon maradt töredék-egyházkerület azóta alakultakkal együtt mindössze tizenhét anyaegyházból állott két egyházmegyében (a hegyaljaiban és a tiszavidékiben), s területén a miskolci jogakadémián és tanítóképezdén kívül a nyíregyházai fiú és leánygimnázium volt. A magyar ajkú Felvidék visszacsatolása után 39, Erdély és Tiszántúl egy részének visszatértével pedig 46 anyaegyháza volt négy (megszaporodva a gömör-kishontival és az erdélyivel) egyházmegyében, de aztán visszaállott az addigi helyzet. Püspökei voltak: egyik felől Pfannschmidt Keresztély lőcsei l. 1735–1741, másik felől →Antoni Sámuel csetneki l. 1735–1738, azután →Ambrózy György csetneki l. 1741–1746, Fischer Illés késmárki l. 1747–1774, →Fábry Gergely eperjesi l. 1774–1779, Ruffiny János dobsinai l. 1779–1791, Nikolay Sámuel eperjesi l. 1792–1807, Szontágh Sámuel kassai nyug. l. 1808–1822, Jozeffy Pál tiszolci l. 1823–1848, →Pákh Mihály iglói l. 1848–1850, →Máday Károly szepesbélai, miskolci, dobsinai l. 1860–1870, Czékus István rozsnyói l. 1871–1890, →Zelenka Pál miskolci l. 1890–1910, →Geduly Henrik nyíregyházai l. 1911–1937, Domján Elek sátoraljaújhelyi, nyíregyházai l. 1939–1948, Vető Lajos diósgyőr-vasgyári, nyíregyházai l. 1948-tól az „északi” kerület megalakulásáig. Kerületi felügyelők voltak: Szirmay Tamás 1735–1743, Szirmay János 1744–1758, Gradeci Stansith Horváth Gergely 1758–1766, Dessewffy Tamás 1766–1773, Szirmay István 1774–1791, Radvánszky Ferenc 1793–1794, Gradeci Stansith Horváth Imre 1795–1801, →Berzeviczy Gergely 1801–1822, Sturman Márton 1822–1839, Draskóczy Sámuel 1839–1847, Fabriczy Sámuel 1848. júl.-aug., Szontagh Lajos 1848–1860, Zsedényi Ede 1860–1875, Péchy Tamás 1876–1897, Szentiványi Árpád 1898–1918, Mesko László 1921–1922, Zelenka Lajos 1923–1935, Lichtenstein László 1935–1948, Bruckner Győző 1948–1952.
Irodalom: Hörk József: Az ev. Tisza-kerület püspökei (1888.), Zoványi Jenő: A tiszai ev. egyházkerület kialakulása (Evangélikus Lap, 1911.).
