Thúri Farkas Pál (Mezőtúr, ? – Abaújszántó, 1574. dec. I.) ref. lelkész. Mezőtúron tanítványa volt →Szegedi Kis Istvánnak is és állítólag →rektori tisztet viselt 1555-ig. Ekkor külföldre menvén, ezévi ápr. 13-tól a wittenbergi egyetemen gyarapította ismereteit. Hazatérte után rektor volt először Tolnán, kb. 1558-tól Sárospatakon, 1561 tájától pedig lelkész Sajószentpéteren. Jelen levén az 1562-i →tarcali zsinaton, utána →Perényi Gábor 1563-ban Wittenbergbe és Lipcsébe küldötte, hogy kikérje az odavaló tudósok véleményét a helvét reformáció némely tanairól. A további fejlemények során 1564. aug. 13-án vitára kellett szállania Tőketerebesen az öt szabad kir. városból odajött lutheránus papokkal, kik természetesen helytelennek találták álláspontját. A Perényi haragja elől el is vonult ennek a birtokairól és Biharra ment lelkésznek. A →gyulafehérvári második hitvitában való részvétele után Abaújszántón foglalt el lelkészi állást, ahonnan ellátogatott a →nagyváradi harmadik hitvitára. – Tolnai rektor korában írt levelét (Idea christianorum Hungarorum in et sub Turcismo) →Bocatius János (Kassa, 1613.), majd →Szenczi Molnár Albert (Oppenheim, 1616.) tette közzé. Üdvözlő verset írt a →Molnár Gergely latin grammatikája mellé. Híres a Calvinus Institutióját méltató latin distichonja.