Teremi P. István (?, 1642. – ?, ?) ref. lelkész. Hazai iskoláit befejezvén, a külföldet is fölkereste s 1666-tól Utrechtben, 1667. márc. 23-tól Franekerben. ezévi szept. 4-től Groningenben folytatta tanulmányait. 1668-ban jött vissza hazájába, s előbb Nagyszekeresen, 1673 nyarán Szamosújlakon, 1678-ban Munkácson lelkészkedett, s itt már ez évben a beregi →esperesi tisztet is viselte. Ebből →Báthory Zsófia által elűzetvén, 1682-ben visszatért s 1683-ban is ott volt, de ebből az →egyházmegyéből 1686-ban Técsőre távozott. Később megint visszakerült Beregbe, hol a század végén nagyberegi, 1705-től 1708-ig beregszászi lelkész és egyúttal újra esperes volt. Ekkor valószínűleg meg is halt. – Művei: De miraculis. (Utrecht, 1667.) Négy gyászbeszéd Bocskai Ujlaki Ferenc felett (A „Temetési pompa” c. gyűjteményben). (Debrecen, 1674.) Üdvözlő verset írt →Váradi Mátyáshoz (1668.), gyászverset a →Szilágyi Tönkő Márton halálára (1700.).