Telepedése protestánsoknak magyar földön a török uralom pusztításai után ezek helyrehozására történtek. Egész vidékek néptelenedvén el azalatt, a bécsi kormány a 18. század második évtizedétől kezdve főként külföldről, többnyire németekkel igyekezett pótolni az elfogyott magyar lakosságot. Csak önként vállalkozókkal tehetvén ezt, nem kerülhette el protestánsoknak sem az áttelepítését, mégpedig nemcsak evangélikusokét, hanem reformátusokét is. Ezek különösen Tolna vármegyében szaporították a népességet, annyira, hogy 1720-tól már →esperessel ellátott →egyházmegyébe tömörültek az evangélikusok. Reformátusok is alapítottak egyházakat, de csak Gyönkön és Nagyszékelyben a helybeli magyarokéval párhuzamosan, az utóbbi helyen végül is beléolvadván emezeké az övékbe. A Bácskában, ahol II. József hajtatott végre nagyobb telepítést, mégpedig már belföldiekből, jászsági és nagykunsági reformátusokból is; ezekből jóval több egyház keletkezett, legelőször Torzsán 1784-ben, de felsőbb kötelékbe hamarabb léptek az evangélikusok a Felső-Magyarországról egyidejűleg odatelepített szlovák hitfeleik társaságában. A szomszédos temesi bánságban ugyanez időtájtól telepedtek meg evangélikusok, hasonlóképpen alapítva egyházközségeket. Reformátusokból korábban vagy későbben itt-ott szervezkedtek német gyülekezetek. Az eredetileg Pfalzból Soltvadkerten megtelepedettek egy csoportja 1766-ban Balmazújvárosba származván át, itt szintén alapított egyházat, itt is a meglevő magyar mellett, melynek nyelvét idővel teljesen elsajátította. Felvidéki szlovákokat leginkább még Békés vármegye több községében (Szarvas, Békéscsaba, Mezőberény, Tótkomlós stb.) és Nagylakon helyezték el a 18. század első felében, Nyíregyházán pedig ezekből a községekből a század közepe táján; ez utóbbi helyen azóta szinte oly teljesen megmagyarosodtak, mint Tiszaföldváron a 19. század első harmadában a br. Podmaniczky Jánostól odatelepített hasonló nyelvűek. Erdélyben, hol a korábban odakerült szászok rovására a vészes időkben több helyen tért foglaltak a rohamosan szaporodó románok, már nem önkéntes bevándorlók, hanem hazájukból, az osztrák tartományokból vallásuk miatt kiüldözött protestánsok jöttek be a 18. század harmincas éveiben, majd 1752-től 1772-ig. Azon-kívül 1744-től 1749-ig, valamint 1770-től Badenből, Württembergből jött több mint háromszáz család. Ez utóbbi helyről a 19. század negyvenes éveiben megint vándoroltak be. A hétéves háború alatt porosz hadifoglyokat helyeztek el a szászok közé, akik közül aztán sokan itt maradtak, egy részük még példát is mutatva a vallásos buzgóságban. A 19. század negyvenes éveiben ismét vándoroltak be közéjük svábok.

Irodalom: Kurze Geschichte der ersten Einwanderung oberösterreichischer ev. Glaubensbrüder nach Siebenbürgen (1855.).