Teleki Sámuel gr. (Gernyeszeg, 1739. nov. 17. – Bécs, 1822. aug. 7.) ref. vallású főúr, a nagy Teleki Mihály unokája, az előbbinek unokatestvére, a nála idősebb Teleki Józsefnek nagybátyja. Itthoni tanulása után 1759-ben külföldre ment s Baselben, Utrechtben, Leidenben. Párizsban és Bécsben gyarapította ismereteit. Hivatalt vállalván, előbb Erdélyben, azután Magyarországon viselt előkelő állásokat, főispánságon kezdve. Utoljára erdélyi főkancellár volt. – Nagy alapítványokat tett egyházaknak és iskoláknak, első helyen a marosvásárhelyi kollégiumnak, többrendbelit is. Külföldre menő ifjakat is rendszeresen támogatott. Ő fedezte a Pethe-féle 1794-i utrechti biblia költségeit is. Más könyveket is bocsátott közre, így a Janus Pannonius összes műveit (Utrecht, 1783.). Tudományszeretetének, mely megszerezte neki a göttingeni és varsói tudós társaságok tagságát, legmaradandóbb emléke az általa gyűjtött és közhasználatra bocsátott hatvanezer kötetes marosvásárhelyi Teleki-könyvtár, melynek részére épületet is ő emeltetett és a katalógusát is önmaga készítette el négy kötetben (1796., 1800., 1811. és 1819.). Egy egyházi beszédet is írt, amely meg is jelent. Az emlékére tartott beszédekből egy egész halmaz van kinyomtatva.

Irodalom: Keresztesi József: Krónika… (1868.), gr. Teleki Domokos: A marosvásárhelyi T.-könyvtár története (1931.), Uő: Gr. T. S. emlékezete MKSz, 1940.), Imre Sándor: Gr. T. S. erdélyi kancellár gyermekkora és ifjúsága (1908.).