Tatai ref. egyházmegye, a →samarjai, majd a →dunántúli kerületben; ameddig folyamatban volt Komárom vármegye dunántúli részének fokozatos benépesedése, vagyis a XVII. század első felében a →komáromi egyházmegyének a gondozása alatt állott ez a vidék, de 1650 után önálló testületté alakult. A →türelmességi rendelet utáni időben 25, 1795-ben 26 anyaegyháza volt, azután sokáig 28, a XIX. század vége felé az 1881-ben keletkezett esztergomival 29 lett, míg később a szintén új tatabányaival 30 volt, (1920-tól 1938-ig a komárominak dunántúli részével, tulajdonképpen Újszőnnyel 31) melyek két Győr vármegyei kivételével mindannyian Komárom vármegyéhez tartoztak. 1945-től újra hozzá tartozik Komáromból is a magyarországi rész s jelenleg 36 anyaegyházból áll. – →Esperesei közül a következők neve ismeretes: Mányoki Mihály tatai l. (1654. máj.) 1675-ig, Tolnai Borbély Gergely 1675–1678, Komáromi Sülye István ácsi l. (1680. dec.), Ürményi Tamás 1695-ig, Rimaszombati Kies István ószőnyi, kocsi l. 1695–1713, →Kocsi Major István naszályi, ószőnyi l. 1713–1736, Komáromi Sülye Pál győri, majd hely nélküli l. 1736–1749, Szentmiklósi István etei l. 1749–1754, Nagy János kocsi l. 1754–1758, Szokolyai Mihály császári l. 1759–1761, →Hevessi Sámuel nagyigmándi l. 1761–1771, Tóthpápai Ferenc ácsi l. 1771–1784, Borsothy István etei l. 1784–1790, Szabó János ószőnyi l. (1791 okt.) (1807.), Tóthpápai József kömlődi, dadi l. 1811–1814, Vecsei Miklós kocsi l. 1814-től (1820.), Kővári Pál tatai l. 1827-ig, →Nagy Mihály kocsi l. 1827–1845, Tóth Pál ácsi l. 1845–1856, Pap János császári l. 1857–1860, László József kocsi l. 1860–1866, Décsi Bálint ácsi l. 1866–1872, →Kis Gábor tatai l. 1872–1878, Páli Lajos szomódi, etei l. 1878–1887, Czike Lajos ószőnyi l. 1887–1917, Antal Lajos ászári l. 1917–1920, →Czeglédy Sándor győri l. 1920–1923, Lőke Károly szomódi l. 1923–1952, Trombitás Dezső komáromi l. 1952-től, mely évnek a közepétől „komáromi” nevet visel az egyházmegye, 1953-ig, Mezey Gy. Loránd tatabányai l. 1953–19.., Zsoldos Gyula dorogi l. 19.. –
Irodalom: Sz. Kiss Károly: Töredékek Nagyigmánd és vidéke múltjából (1892.).
