Tatai Csirke Ferenc (Tata, 1707. – Debrecen, 1765. jún. 25.) ref. püspök. Tatán tanult, míg aztán Debrecenbe ment, hol 1727. máj. 6-án lépett a topatusok sorába s 1736-ban végzett. Ekkor világi pályára lépett, de 1740-ben →rektori hivatalt vállalt Balmazújvárosban, ahonnan 1742 nyarán külföldre indult. A következő évben visszatérve, kevés ideig nádudvari, 1743 szeptemberétől hajdúszoboszlói, 1749 elejétől debreceni lelkész volt. A debreceni egyházmegye előbb jegyzőjévé, 1762-ben →esperessé, a →tiszántúli egyházkerület pedig 1763 áprilisában püspökévé választotta. – Művei: Kegyelem szövetségének titkába való bevezetés (Káté Lampe után ford.). (Debrecen, 1744.) A szentírás épületes és üdvösséges olvasására való tanácsadás. (Uo. 1751.) Katechismusi házi kincs (Stehelin Kristóf után ford. név n.). (Kolozsvár, 4752.) (Új kiad. Pozsony, és Pest, 1805.) Egy hétre való elmélkedések és könyörgések az Úr vacsorájához való készülettel egybe (Molinaeus után ford.). (Debrecen. 1758.) Az igaz kegyességnek kezdete és előmenetele (Doddridge után ford.). (Uo. 1761.) Nebo hegye (Gyászbeszéd →Domokos Márton felett). (Uo. 1764.)