Tankó Béla (Borberek, 1876. okt. 1. – ?Kolozsvár, 1946. jan. 24.) ref. vallású egyetemi tanár. A gimnáziumot és a teol. tanfolyam I. évét Nagyenyeden, többi évét Kolozsvárt végezte, ahonnan 1898-ban külföldre ment és Edinburghben töltött egy évet. Hazajővén, gimn. vallástanár lett Szászvárosban, előbb helyettes, 1901-től rendes minőségben. 1909 novemberében bölcsészetdoktorságot szerzett Kolozsvárt. 1914-ben a debreceni egyetem bölcsészeti tanszékére neveztetett ki rendkívüli, 1916-ban pedig rendes tanárnak. – Művei közül teol. vonatkozásúak: Egyháztörténeti olvasmányok (3 r.). (Debrecen, 1907.) A főbb vallások története és a ker. egyház története a reformációig (Tankönyv). (Uo. 1907.) Nietzsche erkölcsi értékelése és a keresztyénség erkölcsi elvei. (Szászváros, 1909.) A 19. század ethikai válsága. (Kolozsvár, 1912.) Kant vallásphilosophiája. (Debrecen, 1916.) Leibniz (Theol. Szaklap, 1917.). Protestantizmus (Uo. 1917.). A lelkészképzés reformjáról (Uo. 1919.). Vallás, keresztyénség, protestantizmus. (Debrecen, 1919.) A spiritismus lélektani szempontból. (Budapest, 1922.) Kant Immánuel. (Debrecen, 1924.) Kant vallástana. (Uo. 1925.) Vallás és művészet. (Uo. 1927.) Kant és elődei. (Uo. 1930.) Vallás és metaphysika (Prot. Szle, 1931.). A világnézet kérdése és más tanulmányok. (Debrecen, 1932.) A csodahit lélektanához. (Budapest, 1933.) Existentialis gondolkozás (A „Kecskeméthy-emlékkönyv”-ben). (Kolozsvár, 1934.) A theologia tudományossága. (Debrecen, 1936.) Tisza István vallásossága. (Uo. 1936.) Strauss Dávid emlékezete. (Uo. 1936.) A világnézet kérdése és a ref. elvek. (Uo. 1939.) Tudomány és vallás. (Szeged, 1940.)