Takaró Géza (Izsák, 1881. dec. 3. – *New York, 1974. dec. 10.) ref. esperes. Izsákon kezdett tanulni. A gimnáziumot 1901-ben Kecskeméten, a teológiát 1905-ben Budapesten végezte. Miután ekkor egy tanévet Edinburghben töltött, →káplán lett Budapesten, hol aztán 1909-ben állandósított katechetának, majd 1910-ben lelkésznek választatott Kőbányára. 1921 szeptemberében kiment Amerikába, ahonnan 1922 tavaszán visszatért, azonban félév múlva végleg kiment New York-i papnak s a nyugati →egyházmegye →esperesének. 1923-tól a Reformed Church-höz való csatlakozása folytán ez utóbbi tisztét „egyházmegyei elnök” címmel töltötte be. 1934-ben díszdoktor lett Lancasterben. – Művei: Karácsony. (Budapest, 1909.) Kirándulás a Hermonra. (Uo. 1912.) Egyiptomban. (Uo. 1912.) Prot. világgyűlés Rómában. (Uo. 1913.) Az igazi középpont. (Uo. 1913.) A lelkipásztor eszményképe. (Uo. 1913.) Virágvasárnaptól húsvétig. (Uo. 1914.) A világháború zsoltára. (Uo. 1915.) Reformáció és demokrácia. (Uo. 1917.) Nincs hely. (Uo. 1917.) Harangszó. (New York, 1932.) Szövétnek. (Uo. 1938.) Más munkákat is írt, főleg cikkeket különböző lapokba. Többedmagával írta: Emlékkönyv az amerikai magyar ref. egyházmegye 25 éves fordulójára (1929.).