Takács Ádám (Neszmély, ? – Gyón, 1797. ápr. 16.) ref. lelkész. Debrecenben tanult, hol 1750 tavaszán lett →togatus, 1762 tavaszán pedig →senior. Azután lelkészi állást foglalt el először Gerjenben, 1767 őszén Alsónyéken, 1773 tavaszán Rákospalotán, 1783 vége felé Vácon, 1788 tavaszán Gyónban. – Művei: A keresztyéni ünneplésről kérdések és feleletek által való együgyű tanítás (ford.). (Vác, 1782.) Azokkal való vetélkedés, akik minden vallást jónak tartanak… (Pictet után latinból ford.). (Pest, 1784.) Feleségének halálán kesergő ker. férfiúnak lelkipásztori vigasztaltatása. (Drelincourt francia műve németből ford.). (Vác, 1786.) (Új kiadás Pest, 1788.) Olyan édesanyának lelkipásztori vigasztalása, aki azon kesereg, hogy az ő kisdedje a szent keresztség nélkül halt meg (Drelincourt francia műve németből ford.). (Hely n. 1788.) Halotti huszonöt prédikációk (6 k., összesen 150.) (Pozsony és Pest, 1790–96.) (I-II. k. II. kiad. uo. 1795–1800.) Gottholdnak különb-különbféle dolgokról és alkalmatosságokról vétetett kegyes elmélkedési (Németből ford.). (Pozsony, 1796.) Nagykarácsoni, kiskarácsoni, nagypénteki, húsvéti, áldozócsütörtöki és pünkösti prédikációk. (Pozsony és Pest, 1797.) – Nagyatyja →Karacs Teréznek, unokája →Besnyei Györgynek.