Tablic Bogyoszló (Csehberk, 1769. – ?Egyházmarót, 1832. jan. 23.) ev. esperes. Miután Dobsinán és Pozsonyban elvégezte tanulmányait, a külföldet is fölkereste s 1790 nyarán a jenai egyetemre iratkozott be. Innen 1793-ban hazatérve, előbb Felsőrakoncán, 1795 augusztusától Acsán, azután Assakürtön, 1802-től Szakolcán, 1805-től Egyházmaróton lelkészkedett s néhány évig →esperesi hivatalt is viselt a →nagyhonti egyházmegyében. – Kiváló érdemeket szerzett a magyarországi szlovák irodalom szorgalmas művelésével; négy kötet költeménye (1806–1812.) és számos alkalmi verse, Pope az emberről írt tankölteményének és Kövy „Compendium juris hungarici” c. munkájának fordítása mellett a következő egyházi művei jelentek meg, mind szlovákul: Gyónási könyv (ford.). (Vác, 1800.) Két ének →Crudy Dániel püspökké beiktatásakor. (Uo. 1802.) Az emberi tevékenység (Spalding után németből ford.). (Vác, 1802.) Az Istennek legbölcsebb és boldogító útjai (kibúcsúzó Assakürtről). (Szakolca, 1802.) Gyászbeszéd Skultéti Ádám felett. (Uo. 1803.) Esketési beszéd Wengericzky András és Polereczky Johanna egybekelésekor. (Uo. 1803.) Gyászbeszéd Mayer Pálné Brodszky Erzsébet felett. (Uo. 1803.) Prédikáció II. Ferenc osztrák császárrá létekor. (Uo. 1804.) Beszéd Lyci Kristóf püspökké beiktatásakor (Uo. 1807.) Az ágostai hitvallás (Latinból ford., rövid történetével). (Vác, 1808.) Alkalmi prédikációk. (Uo. 1821.) Újra kiadta Pilarik Istvánnak a tatár rabságáról írt művét (Szakolca, 1804.).