Szőnyi Benjámin (Alsónémedi, 1717. dec. 10. – ?, 1794. szept. 14.) ref. lelkész. Tanult Monoron, Tasson, Kecskeméten és 1730-tól Debrecenben, hol 1734. ápr. 22-én lépett a felsőbb tanulók közé. 1742-ben lelkész lett Hódmezővásárhelyen, ahonnan egy év múlva külföldre ment s 1743. szept. 30-tól az oderafrankfurti, 1744 tavaszától a leideni, 1744 őszétől az utrechti egyetemen hallgatott. 1745 szeptembere elején érkezett vissza egyházába. A →békési egyházmegye 1744-ben →esperessé választotta. Agg kora miatt 1789-ben lelkészi állásáról, s miután póttagja volt a →budai zsinatnak, 1792-ben az esperesiről is nyugalomba kényszerítették. – Irodalmi téren jelentős munkásságot fejtett ki. – Művei: Imádságok imádsága (Énekek). (Pozsony, 1753.) (Több kiadása van.) Kegyesség napszáma (Az előbbivel együtt). Szentek hegedűje (Énekek). (Kolozsvár, 1762.) (Igen sok kiadást ért, még 1869-ben is megjelent.) Gyermekek physikája (franciából). (Pozsony, 1766.) (II. kiad. uo. 1774.) Mártírok oszlopához ragasztott ének. (Uo. 1789.) Istennek trombitája. (Buda, 1790.) Az újtestamentumi énekek éneke. (Pozsony, 1792.) – Írt még egy éneket a vallásszabadság visszanyerésekor (1791.), egy hosszú üdvözlő verset Segesvári Istvánhoz (1793.) s ugyancsak üdvözlő verset Veszprémi Istvánhoz (1778.) és Marusi Andráshoz (1744.). Kéziratban is maradtak munkái, főleg történelmi tartalmúak. – Unokája volt →Vecsei M. Istvánnak, apósa →Ecsedi Miklósnak.

Irodalom: Szeremlei Sámuel: Sz. B. és a hódmezővásárhelyiek (1890.)