Szokolyai Anderko István (Szokolya, 1620. – ?. ?) ref. lelkész. Debrecenben tanult, hol 1642. máj. 20-án lépett a felsőbb osztályú diákok sorába, 1644 körül →rektornak vitték Szatmárnémetibe, majd fölkereste a külföldet, s 1646. jún. 30-án Franekerben. júl. 28-án Groningenben, 1647. márc. 25-én Leidenben iratkozott be az egyetemre. 1648 nyarán hazatérve, rektor lett Debrecenben, de egy diáklázadás miatt már a következő évben eltávozott onnan Berettyóújfaluba lelkésznek. 1654 őszén Hajdúszoboszlón működött. További sorsa bizonytalan, azonban helytelenül azonosítják azzal a hasonló nevűvel, aki mint marosvásárhelyi lelkész és marosi →esperes 1720. jún. 10-én végezte be életét. – Művei: Sérelmes lelkeket gyógyító balsamom (Hollandból ford.). (Leiden, 1648.) (Sok kiadást ért, még 1763-ban is megjelent.) A szent bibliának ótestamentomi könyveiből egybeszedegetett áhítatos könyörgések (Hollandból ford.) (Uo. 1648.) (Több kiadása van.) – Respondens volt a „De praeceptis Christi singularibus” (1646.), a „De nominibus schistaticis impositis ecclesiis christianis” (1647.), a „De politia et magistratu” (1648.), a „De perseverantia sanctorum” (1648.), az „In confessionem et apologiam remonstrantium” (1648.) és a „De potestate ecclesiae” (1648.) tartott vitákon.

Irodalom: Gálos Rezső: Sz. I. (ItK. 1910.), Harsányi István: Sz. I. (Uo. 1910.), Zoványi Jenő: Egy és más a Sz. A. Istvánt illető adatokról (Uo. 1941.).