Szilvásújfalvi Anderko Imre (Szilvásújfalu, ?- ?, ?) ref. lelkész. Sárospatakon tanult már 1576 előtt is, és itt 1587-től →collaboratori tisztet viselt, míg 1589-ben →rektor lett Nagybányán. Külföldre menvén, 1591. szept. 11-től Wittenbergben gyarapította ismereteit, ahonnan azonban helvét iránya miatt 1592 végén ő is kiutasíttatott, de aztán mégis ott maradt, s 1593 márciusától két teljes évig →seniora volt a magyar →coetusnak 1595. ápr. 22-én a heidelbergi egyetemen lépett a hallgatók sorába, de csakhamar vándorútra kelt s bejárta Németországon kívül Svájcot, Hollandiát, Franciaországot és Angliát. Hazájába ez év végén visszaérkezve, 1596 legelején rektori állást foglalt el Debrecenben. 1599 nyarától ugyanott lelkész, 1604 februárjától pedig →esperes is volt, majd 1607-ben Nagyváradra vitték lelkésznek és a →bihari egyházmegye is megválasztotta esperesnek. Itt 1608-ban mozgalmat indított a püspöki hivatal megszüntetésére. Ebbeli nézetének meg is nyert három →egyházmegyét, de több zsinat, közöttük az erdélyi és tiszáninneni tekintélyes lelkészek részvételével 1610. nov. 7-én tartott nagyváradi, határozottan állást foglalt el terveivel szemben. Őt magát megfosztották mind papi, mind esperesi hivatalától, miután pedig személyében is sértegette →Hodászi püspököt, 1612-ben a világi hatóság tette rá a kezét és fogságra vetette. Végre 1614-ben száműzte →Bethlen Gábor fejedelem. Ekkor a magyarországi törvényhatóságokhoz fordult orvoslás végett, de p. o. Sáros vármegye gyűlése az egyházi fórumokhoz utasította, melyek közül az odavaló ev. egyházmegye 1615. máj. 6-án kimondott ugyan annyit, hogy az egyháznak nincs világi hatalma, az ő ügyében véleményt mondani mégis illetéktelennek nyilvánította magát. További sorsa ismeretlen. – Műve: In exequiis defunctorum. Halott temetéskorra való énekek. (Debrecen, 1598.) (Egy század alatt legalább nyolc kiadása jelent meg.) Bővítve és új beosztással közrebocsátotta a Gönczi-féle →énekeskönyvet (1602.), melyet egy kútfői becsű előszóval látott el, úgyszintén újból kiadta a →Szikszai Fabricius Balázs szótárát (1597.). Naptárt készített 1598-ra is, 1599-re is, talán más évre is. Adott ki tanárok számára debreceni működése alatt egy „Admonitiones de ratione discendi atque docendi…” c. rövid művet. – Üdvözlő verseket írt →Gyarmati Miklóshoz (1598.), Decsi Istvánhoz és Hodászi Katalinhoz (1602.), valamint →Derecskei Ambrushoz (1603.), gyászverset az Ecsedi Báthory István halálára (1605.).

Irodalom: Zoványi Jenő: Independens volt-e Sz.? („Kisebb dolgozatok…” közt, 1910.).