Szilvási K. Márton (?, ? – Szilágycseh, 1634.) ref. esperes. Honi tanulása befejeztével a külföldet is fölkereste, hol 1617. ápr. 7-én Heidelbergben. 1618 szeptemberében Marburgban iratkozott be az egyetemre. 1619 őszén hazatérve, →rektor lett Gyulafehérvárt, ahonnan rövidesen lelkésznek ment Bánffyhunyadra, s itt 1623 elejétől a →kolozskalotai egyházmegye →esperesi tisztét is vitte. Ez utóbbi állást 1626-tól már más töltvén be, valószínűleg ekkor foglalta el a szilágynagyfalusi papságot, mellyel együtt 1630 második felétől itt is viselt esperesi hivatalt a →szilágyi egyházmegyében. Csakhamar ezután Szilágycsehbe választották papnak. – Művei: De coelo. (Marburg, 1619.) Magyar gyászbeszéd Bethlen Gáborné Károlyi Zsuzsánna temetésén (Az „Exequiarum Caeremonialium… libelli duo” c. könyvben). (Gyulafehérvár, 1624.) Respondeált a „De fugiendo papatu” (1617.) és a „De incarnatione verbi” (1618.) tartott vitákon. – Üdvözlő verseket írt Gyulafehérvári Nagy Jánoshoz (1617.), →Jászberényi Mátyáshoz (1617.). Borzási B. Balázshoz (1618.), →Szentkirályi Benedekhez (1618.) és a →Bojthi Veres Gáspár által →Bethlen Gábor tiszteletére 1617-ben kiadott „Panegyris” elébe.

Irodalom: Herepei János: Sz. K. M…. életrajza (1939.).