Szilágyi Tönkő Márton (Szilágyborzás, 1642. – Debrecen. 1700. jan. 3.) ref. püspök. Tanult Debrecenben, hol 1660-ban kezdte meg a felsőbb osztályokat s →köztanítóságot és →seniorságot is viselt. Innen külföldre menvén, 1666-ban Utrechtben, 1667. márc. 22-én Franekerben, ez évi ápr. 23-án Groningenben, 1668. ápr. 14-én Leidenben iratkozott be az egyetemre. Hazajőve, 1669-ben debreceni tanár lett. A cartesianus →coccejanusok közé tartozott, s mint ilyen ellen 1692-ben tévtanok vádját emelték, de tisztázta magát. 1699. szept. 27-én püspökké választotta a →tiszántúli egyházkerület. – Művei, melyeknek egy részét nevének latinosított alakjával (Sylvanus) adta ki: De adoptione. (Utrecht, 1667.) De corpore in universum spectato (3 r.). (Leiden, 1669.) Philosophia ad usum scholarum praesertim debrecinae applicata. (Heidelberg, 1678.) Biga pastoralis seu ars orandi et concionandi. (Debrecen. 1684.) Triga divortialis, seu: Dissertationum theologicarum trias de causis divortii. (Uo. 1690.) De sponsalibus eorumque diremptionis causis (Az előbbinek függeléke). – Írt továbbá üdvözlő verset →Mártonfalvi Györgyhöz (1670. és 1679.), →Drégelypalánki Jánoshoz (1682.), ifj. →Köleséri Sámuelhez (1682.), →Debreceni Kalocsa Jánoshoz (1693.), →Debreceni Ember Pálhoz (1700.) és →Czeglédi István „Sion vára” c. műve mellé (1675.), gyászverset a Köleséri Mihály (1679.), Mártonfalvi György (1681.), →Nógrádi Mátyás (1681.), →Köleséri Sámuel (1683.), →Felvinczi Sándor (1686) és →Szenczi A. Pál (1691.) halálára. – Kiadta Mártonfalvinak „Ó- és újtestamentumnak szent históriája” c. hátrahagyott munkáját (1681.). Az elhunytakor írt gyászversek „Honor posthumus” (1700.) c. alatt szintén megjelentek.

Irodalom: Kováts Gyula: Sz. M. tanítása az eljegyzésről (1885.), Zoványi Jenő: A tiszántúli ref. egyházkerület története (1939.), Uő: A coccejanismus hatása a magyar reformátusokra. Kéziratos életrajza a debreceni kollégium könyvtárában.