Szilágyi Sándor (Kolozsvár, 1827. aug. 30. – Bp. 1899. jan. 12.) ref. vallású könyvtárigazgató, ifj. Ferenc fia. Kolozsvárt tanult, 1841-ben lépve a felsőbb osztályokba. Világi pályára lépvén, a jog elvégzése után 1845-től ugyanott a főkormányszéknél hivataloskodott. 1848-tól Pesten kizárólag irodalomra adta magát, de egyre-másra betiltották a vállalatait. Erre aztán tanárnak ment 1852-ben Kecskemétre, 1853-ban Nagykőrösre. 1867-ben titkárnak neveztetett ki a vallás-és közoktatásügyi minisztériumba, 1878 októberében pedig igazgatónak a budapesti egyetemi könyvtárba. – A Magyar Tud. Akadémia 1858-ban levelező, 1873-ban rendes tagjának, a Magyar Történelmi Társulat 1867-ben választ-mányi tagjának, 1875-ben titkárnak, a kolozsvári egyetem 1895-ben bölcsészeti díszdoktorának, a →Magyar Prot. Irodalmi Társaság 1896-ban választmányi tagjának választotta. – Kiterjedt történetírói munkálkodása közben állandóan figyelte az egyházi vonatkozásokat, melyeket értékesített is műveiben, s amellett sok kútfőt közölt és sok cikket írt idevágólag. Fontosabbak: →Apáczai Cseri János és kortársai („Vértanúk…” c. könyvében, 1867.). →Lórántfy Zsuzsánna. (Pest, 1872.) Az unitáriusok 1638-iki üldöztetéseinek s a →dési complanatiónak történetéhez (Ker. Magvető, 1873.). A zsidózók történetéhez (Uo. 1873.). I. →Rákóczy György fejedelem levelezése →Tolnai István sárospataki pappal (P. E. I. L., 1875.). →Medgyesi Pál levelei (Erdélyi Prot. Közlöny, 1876–77.). →Bethlen Gábor és a kassai pap (A „Magyar prot. egyháztörténelmi monographiák” között, 1881.). Bethlen Gábor fehérvári síremléke és alapítványai. (Budapest, 1884.) Az első sárospataki nyomtatvány (MKSz. 1886.). Medgyesi Pál életéhez (Prot. Szle, 1890.). I. Rákóczy György udvari iskolái történetéhez (MKSz, 1892–93.). Kiadta a →Kocsi Csergő Bálint művét →Bod Péter fordításában (1866.).