Szilágyi Sámuel (Piskárkosi) (Debrecen, 1719. febr. 19. – Hegyközkovácsi, 1785. júl. 8.) ref. Püspök. Debrecenben tanult, közben Pozsonyban is levén német szón. 1735. szept. 4-én →subscribált, de még abban az évben külföldre ment, és előbb a svájci egyetemeket, 1738-tól a leidenit, 1739 júniusától a franekerit, 1740 decemberétől az utrechtit látogatta, de csak kevés ideig, mert hamarosan Bernbe került s ott volt 1741 vége feléig. Hazatérve, 1742 áprilisától tanár lett Debrecenben, 1747-től a teol. tanszéken. Az →egyházkerület 1758-ban főjegyzővé választotta, de valami „adulterium”-ba esvén, a következő évben lemondott e tisztéről és ugyanez év tavaszán Bihardiószegre távozott lelkésznek. 1762. márciusától Szatmáron lelkészkedett, s miután 1765 augusztusában püspökévé tette az egyházkerület, 1766 elején Debrecenben foglalt el papi állást. 1772-ben hűdés érte, minek folytán 1779-ben lemondott a papságról, s azontúl többnyire Hegyközkovácsiban tartózkodott. – Sok kiválósággal bíró jeles ember volt, ki meg tudta nyerni a II. József rokonszenvét és becsülését is. – Műve: Oratio funebris, qua… Georgio →Maróthy… parentavit… (Museum Helveticum II. particula, 1746.). Bevezetéssel és a szerző életrajzával látta el Pictet Benedeknek „Theologia christiana” c. munkája által sajtó alá rendezett 1759-i kiadását (II. kiad. 1775.). Valószínűleg ő fordította le Pictet-nek „Az hétnek minden napjaira… való könyörgések” (1766. s azután is többször) c. művét, valamint „A szent vacsorával való élésnek napjaira… való könyörgések” (1766. s szintén többször) c. művét. Ugyancsak magyarra fordította a Voltaire „Henriade”-ját (1789.). – Üdvözlő verset írt →Czeglédi Péterhez (1740.). A felette Bartók Sámuel csatári lelkésztől és →Keresztesi Józseftől tartott gyászbeszédek és a halálára →Kovács Józseftől és Keresztesi Józseftől írt gyászversek ki vannak nyomtatva. – Apósa volt Vecsei Sámuel püspöknek és →Őri Fülep Gábornak, veje →Szeremlei Sámuelnek, unokája, Felfalusi Józsefnek, dédunokája Tofeus Mihálynak, sógora Sződi Csir Istvánnak, fia Sz. Márton debreceni tanárnak (1716–1747.), apja Sz. Márton sárospataki tanárnak (1770–1790.), ki lefordította Haller Albertnek „A szentírásban levő igazságokról írott levelei”-t (Pozsony, 1785.), Tillotsonnak „A ker. vallás méltóságáról” írt prédikációját (Az előbbivel); Sz. Gábor debreceni tanárnak (1790–1807.) és Sz. Sámuel előbb egyházkerületi registratornak, 1802-től bihari segédgondnoknak, Szatmár és Bihar vármegyei táblabírónak, ki németből fordította a következő című munkát: „Halálos ágyában a vallástalanságból ker. vallásra valóban megtért katonának egy vallástalan katona bajtársával tett utolsó beszélgetése” (Nagyvárad, 1810.), úgyszintén magyarra fordított „az újmódi filozófusok, naturalisták, deisták és egyéb istentelenek ellen” egy „Antisanssouci” (1792.) c. művét is.

Irodalom: Kazinczy Ferenc: P. Sz. S. superintendens élete (Tudományos Gyűjtemény, 1820. VIII.), R. Kiss István: II. József és Sz. S. superintendens (Prot. Szle, 1915.).