Szilágyi Benjámin István (Bő [Vas m.] 1616, nov. 16. – Sátoraljaújhely, 1652.) ref. lelkész. Gyulafehérvárt végezte tanulmányait, melyek befejezése után külföldre menvén, 1639 nyarán az oderafrankfurti egyetemre iratkozott be: volt még hallgatója a franekeri (1641.) és az utrechti egyetemnek is. Hazatérve, 1643 elején →rektor lett Nagyváradon, 1645 végén tanár Sárospatakon. Részt vett a →Tolnai Dali Jánosék ellen tartott tokaji részzsinaton és a →szatmárnémeti nemzeti zsinaton. 1647 szeptemberétől lelkész volt Tolcsván, 1652 áprilisától Sátoraljaújhelyen, hol még ebben az évben meghalt, mint már egy-házmegyei jegyző. – Művei: Janua lingvae latinae reserata aurea (→Comenius után latinból magyarra ford.). (Nagyvárad, 1643.) (1700-ig nyolc kiadása volt.) De fatali periodo regni Hungariae (Magyar gyászbeszéd gr. Bethlen Péter felett a „Temetési pompa” c. gyűjteményben). (Uo. 1646.) „Acta synodi nationalis hungaricae seu historica descriptio actorum synodalium…” című, különben is csonkán fennmaradt művének egy részét kézirati másolatból magyarra fordítva a →Sárospataki Füzetek 1857-i évfolyama tette közzé. „Synodalia” néven emlegetett egyháztörténeti nagybecsű kútfőgyűjteménye egészében fennmaradt. – Latin üdvözlő verset írt Laskai Matkó Jánoshoz (1644.).