Szilády János (Ságvár, 1839. ápr. 6. – ?Bácsfeketehegye, 1889. ápr. l.) ref. lelkész, az előbbinek öccse. A gimnáziumot Kiskunhalason és Nagykőrösön, a teológiát Pesten 1860-ban végezte. Miután két évig segédtanár volt Kunszentmiklóson, néhány hónapig pedig →káplán Pomázon, 1864 őszén külföldre ment, hol legtovább Párizsban időzött. Hazatérve, 1866-ban pesti káplán, 1869 márciusában váci fegyházi pap, 1872 szeptemberében bajai, 1874 májusában bácsfeketehegyi lelkész lett. A →dunamelléki egyházkerületnek tanácsbírája, a →debreceni zsinatnak póttagja volt. – „Börtönügyünk reformjáról” (Vác, 1871.) szóló művén kívül két kötet prédikációja („Egyházi beszédek", Kecskemét, 1874–76.) jelent meg, melyek az ilyen természetű munkák közt a legkiválóbbak közé tartoznak, s ennek tulajdonítható, hogy második, bővített kiadást is értek (Budapest, 1881–96.). Kéziratban is maradtak hasonló jellegű dolgozatai.