Benkő István ifj. (Rákospalota, 1889. május 15. – *Bp. 1959. júl. 4.) ref. esperes, az előbbinek fia. Az elemi iskolát Rákospalotán járta. A gimnáziumot Budapesten 1899–1907-ben, a teológiát ugyanott 1911-ben végezte. Miután egy évig Edinburghban időzött, 1912 szeptemberében a „Magyar evangéliumi ker. diákszövetség” utazó titkára, 1913 szeptemberében budapesti segédlelkész lett. 1914 szeptemberében Rákospalotán foglalt el lelkészi állást, hol 1921-ben elsőpapságra lépett elő. A →dunamelléki egyházkerület 1936-ban aljegyzőnek, 1939-ben zsinati póttagnak, az újonnan alakult →pestkörnyéki egyházmegye 1938-ban →esperesnek választotta s az volt egyházmegyéje másféle beosztásáig, 1955-ig. – Művei: Isten szeretetének nagy ellenmondásai. (Budapest, 1913.) A gyermekkeresztség. (Uo. 1923.) A szenvedés problémája. (Uo. 1931.) Evezz a mélyre (Bibliai dolgozatok). (Uo. 1932.) Krisztus. (Uo. 1932.) A praedestinatio világszemlélete. (Uo. 1938.) Mondottam ember (Prédikációk). (Kecskemét, 1939.) Cikkei több egyházi közlönyben jelentek meg.