Szeremlei (Császár) Gábor (Disznóshorvát, 1807. – Sárospatak, 1867. jan. 26.) ref. tanár. Disznóshorváton (ma: Izsófalva) kezdett tanulni. Azután Sárospatakra ment, hol később →köztanító, majd segédtanár is volt. 1835-ben külföldre indult, s egy szemesztert a bécsi prot. teol. intézetben, egyet a berlini egyetemen töltött. Hazájába visszatérve, 1838 elején miskolci →káplán, csakhamar ezután felsőnyárádi lelkész, 1839 őszén pedig máramarosszigeti →teol. tanár lett. Innen 1841-ben a sárospataki akadémiához hívták meg, hol székfoglalójában hangoztatott elveiért a →Helytartótanács az uralkodó nevében való megdorgáltatását követelte és azt, hogy más elvek tanítására szoríttassék. Miután itt hat évig politikát, négyig bölcsészetet adott elő, 1851-ben a bécsi prot. teol. fakultásra neveztetett ki tanárnak, s mint ilyen vett részt a magyar prot. egyházak szervezése ügyében 1855 május-júniusában Bécsben tartott tanácskozáson. Még ez évben visszatért Sárospatakra a dogmatika tanszékére, melyen haláláig működött. – A bécsi prot. teol. fakultás 1862-ben díszdoktorrá tette. Politikát, neveléstant, jogbölcsészetet stb. is írt ugyan, de a teológiára esik írói munkásságának súlypontja. – Ily irányú nagyobb értekezései és önállóan megjelent művei: Hegel, amint van. (1838.) Az új philosophia szellemvilági fejletében. (Pest, 1841.) A protestantismus elve (Sp. Füz. 1857.). Ker. vallástudomány (3 k.). (Sárospatak, 1859–1862.) Válasz →Ballagi Mór úrnak „Ker. vallástudomány” c. munkám bírálatára. (Uo. 1863.) Tájékozás a feltámadás tárgyában felmerült vitatkozások terén (Sp. Füz. 1863.). A felette →Mitrovics Gyulától tartott beszéd megjelent. – Veje volt →Somossi Jánosnak.

Irodalom: Heiszler József: Dr. Sz. G. emlékezete (Sp. Lapok, 1887.), Zoványi Jenő: Sz.G. és a helytartótanács (Prot. Szle, 1915.).