Benkő István id. (Papolc, 1854. jan. 24. – Bp. 1920. dec. 2.) ref. lelkész. Az elemi iskolát Papolcon, valamint Zágonban 1865-ben, a gimnáziumot Sepsiszentgyörgyön és Székelyudvarhelyen 1874-ben, a teológiát Budapesten 1878-ban végezte. Ekkor →köztanító lett Székelyudvarhelyen, ahonnan 1880 őszén külföldre ment s két tanévet Edinburghban, 1882 tavaszától egy félévet Baselben töltött. Ekkor vallástanító, 1883 végén segédlelkész lett Budapesten. 1885 februárjában lelkészi állást foglalt el Rákospalotán. A →dunamelléki egyházkerület 1906-ban aljegyzővé, 1914-ben tanácsbíróvá választotta. A →budapesti II. és III. zsinatnak póttagja volt. – Művei: Az énekek éneke (Prot. Közlöny, 1882.). Jób könyve (Uo. 1883–4.). Az Úr követése (Beköszöntő). (Budapest, 1885.) Hallelujah (Czelder Figyelője, 1886.). Ker. imádságok. (Budapest, 1890.) (V. kiad. 1912.) Agenda, azaz: Szertartási beszédek és imák. (Uo. 1906.) valamint Perczel Pálné Magyary Kossa Ludovika felett tártott gyászbeszéde (1901.).