Szepesi hétbányavárosi ev. egyházmegye, előbb a →szabad kir. városi, majd a tiszai egyházkerületben kezdettől fogva létezett, mint egyetlen a Szepességen, melyre nem terjedt ki a szepesi prépost hatásköre. Az üldözések korában megszűnt és csak a →türelmességi rendelet után néhány év múlva, valószínűleg 1788-ban éledt fel, mint egy-előre decanatus, majd mint rendes →egyházmegye. 1897 végével megszűnt és Szepes vármegyében fekvő hat anyaegyháza a →szepesi városi egyházmegyébe, Abaúj-Tornában levő egy anyaegyháza pedig a hegyaljaiba osztatott be. – →esperesei közül a következőkről tudunk: Ribaldi Mihály korompai l. (1610.) (1614.), Fischer János György szepesremetei l. (1707.), Simon András svedléri l. (dékán) (1795.), →Klein János Sámuel gölnicbányai l. 1820-ig, Czapkay Sámuel gölnicbányai l. (1826.), Fest János szomolnoki l. (1831.), Psenyecki Nagy János merényi l. (1837.), Loysch Jónás szepesremetei, gölnicbányai l. 1840–1860, Kalavszky János stószi l. 1862-ig, Lumniczer Adolf svedléri l. 1862–1878, →Grátz Mór gölnicbányai l. 1878–1887, Philippi János korompai l. 1887-től (1891.), Wittchen Frigyes szepesremetei l. 1897 végéig.