Szepesi Mihály (Felsősajó, 1751. nov. 11. – ?, 1810. márc. 26.) ev. esperes. Tanult Kuntapolcán, Nemesdömölkön és Pozsonyban. Miután 1773-tól →rektor volt Nemesdömölkön, 1775-ben külföldre látogatott el s ez év őszétől két évig Jenába gyarapította ismereteit. Hazajőve, előbb Oroszlánon, 1793-tól Szobotiston lelkészkedett. A →nyitrai egyházmegye 1808-ban →esperessé választotta. – Alelnökséget viselt a szlovák ev. irodalmi társaságban. – Művei, melyek mind szlovák nyelvűek, a következők: Prédikáció a Sándor Lipót nádor emlékére. (Pozsony, 1795.) Gyászbeszéd Petkó Pál felett. (Szakolca. 1795.) Prédikáció a szakolcai templomszentelésen. (Uo. 1797.) Ker. harcos jutalma (Gyászbeszéd →Laucsek Márton felett, 1802.). (Uo. 1804.) Istentől tanított agg okossága (Gyászbeszéd Jezsovics Pál felett). (Uo. 1805.)