Benkő Ferenc (Kisbaconi) (Magyarlápos, 1745. – ?Nagyenyed, 1816. dec. 16.) ref. tanár. 1759-től Nagyenyeden tanult, honnan 1776-ban külföldre menvén, német egyetemeken, főként a jenain és 1780-tól a göttingenin gyarapította ismereteit. Hazájába visszatérve, 1785 januárjában nagyszebeni pap, 1790 nyarán nagyenyedi tanár lett. – Ásványtannal és földrajzzal foglalkozott, de egyházi érdekű munkái is vannak: A keresztény szeretetnek egyik nevezetes emlékeztető oszlopa (A nagyszebeni templom fölszentelésekor). (Kolozsvár, 1787.) Igazságot szerető tanácsos (Gyászbeszéd gr. Mikó Miklós felett). (Uo. 1790.) Örvendetes és szomorú dolgok („Parnassusi időtöltés” c. vállalatának V. darabja). (Uo. 1798.) Enyedi ritkaságok (Ugyanannak VII. darabja). (Uo. 1800.)

Irodalom: Szikády Zoltán: B. F. az első magyar mineralogus (1911.).