Szent-Iványi Sándor (Marosvásárhely, 1902. jan. 18. – ?, ?) unit. lelkész Marosvásárhelyen tanult, míg 1920-ban Kolozsvárra ment teológiát hallgatni. 1924-től az észak-amerikai Cambridge egyetemén folytatta ily irányú tanulmányait és ott 1926-ban teol. magisteri címet nyert. Hazájába visszatérve, 1927 áprilisában lelkész lett Kolozsvárt, hol miután 1932 júniusában teol. magántanári képesítést szerzett és 1933-ban ismét amerikai tanulmányutat tett, 1935 decemberében →teol. akadémiai tanárrá választották. 1938-tól vallástanár volt Budapesten, hol 1942 elején az első lelkészi állást foglalta el. 1946-ban az Észak-amerikai Egyesült Államokba távozott. – Egyházi tárgyú művei: Új vallások (Ker. Magvető, 1927.). Jézus emberarca (Prédikációk.) (Kolozsvár, 1929.) Jellempróba (Színmű). (Uo. 1931.) Vallásos nevelés otthon. (Uo. 1931.) Az unitarismus lényege. (Uo. 1932.) Az unitarismus fejlődése. (Uo. 1932.) Világosság felé (Prédikációk). (Uo. 1935.) Áldott percek (Agendák). (Uo. 1935.) →Dávid Ferenc és a tömeg. (Uo. 1937.) Jézus gyógyításai (Értesítő, 1937.). Az unitárius élet munkásai (ifj. Ferenc Józseffel együtt). (Budapest, 1940.) Fordította Millikan-nek „Természettudomány és vallás”, Fosdicknek „Hit és ér-telem”, Peabodynak „A lélek egyháza” s Wilburnek „A mi unitárius örökségünk” (2 k. 1937–38.) c. munkáit. 1927-től 1935-ig szerkesztője volt az →Unit. Közlönynek és összeállította az „Áhitat kis könyve” (1934.) c. imakönyvet.