Szentgyörgyi Nagy Bálint (?, ? – ?, ?) ref. esperes. Erdélyben született. Debrecenben tanult, hol 1607. ápr. 30-án →subscribált. Fölkeresvén a külföldet, 1612 júniusában Wittenbergben, ugyanezévi szept. 11-én Heidelbergben iratkozott be az egyetemre. Hazájába visszajővén, 1614 nyarán →rektor lett Debrecenben, ahonnan 1617-ben Nagykállóba vitték lelkésznek. Miután innen már a következő év nyarára eltávozott, egészen 1646 júniusáig nem ismeretes a működési helye. Ekkor Nagyszőlősön lelkészkedett és ezután hamarosan →esperessé választotta az →ugocsai egyházmegye, de 1650-re valószínűleg meghalt. – Művei: De peccato hominis in genere originali item et actuali. (Heidelberg, 1612.) De incarnatione Filii Dei. (Uo. 1613.) De unione naturarum in Christo et communicatione idiomatum. (Uo. 1614.) – Respondens volt a „De ecclesia Dei” (1613.) tartott vitán. – Üdvözlő verset írt →Czeglédi Szabó Pálhoz (1613.). –

Nem tévesztendő össze az 1635-ben Vitkára fölszentelt Sz. Bálinttal, aki nem járt külföldön.