Szegedi Mizsér (?) Gergely (Szeged, ? – ?Debrecen, 1566.) ref. lelkész. Tanulmányai befejeztével valószínűleg →rektor lehetett Beregszászon, ahonnan külföldre ment, s 1556. júl. 8-án Wittenbergben iratkozott be az egyetemre. 1557 nyarán visszatérve hazájába, több ízben prédikált Kassán, ahol szerették volna is megnyerni magyar →prédikátornak, de sikertelenül, mivel a debreceni rektorságból, melyet rövidesen elfoglalt, már ez év végén →plébánosnak választották ugyanoda. Innen 1563-ban Kolozsvárra hívták magyar prédikátorságra, de nem vállalta el ezt sem. – Egyik szerkesztője volt a →debreceni vagy →egervölgyi hitvallásnak. 13 vagy 14 éneknek a szerzője, melyek a Régi Magyar Költők Tára VI. kötetében (1896.) vannak közölve, közülük a kilenc zsoltár-átdolgozás pedig a „Szeged a régi magyar irodalomban” (1935.) c. füzetben is megvan. Ő az a „Z. Gergely”, aki a →Melius Péter →énekeskönyvének 1569-i kiadását sajtó alá rendezte, amit akként végezhetett, hogy a L. F.-től, vagyis valószínűleg Literatus Ferenctől összeállított 1566-i kiadást még ennek megjelenési évében átdolgozta és sajtókész állapotban hagyta hátra. – Műve még: Epistola ad Petrum Petrovit. (Wittenberg, 1557.) –

→Belényesi Gergely-lyel semmiesetre sem azonos, sem azzal a Sz. Gergely-lyel aki 1569-ben az egri püspökség ítélőszéke elé került, még ha ez nem is az 1558 elején kanonokoskodó hasonló nevű volt.

Irodalom: Szilády Áron a Régi Magyar Költők Tára VI. kötetében és az 1569-iki énekeskönyv facsimile-kiadása függelékében (1893.), Barla Jenő: Sz. G. és énekeskönyve (1899.), Bucsay Mihály: Sz. G. debreceni reformátor, a kálvini irány úttörője hazánkban (1945.) és ennek bírálata Zoványi Jenőtől.