Szatmári ref. egyház. A helvét irányú reformáció eszméinek azon a vidéken való elterjedése után, úgy 1555 táján mindjárt ebben a szellemben szervezkedhetett. A XVII. század kezdetén is két lelkészt tartott már, akiknek 1650-ben lett a fizetése egyenlő. 1606 után a várbeliek is külön gyülekezetet alakítottak külön lelkésszel; ezeknek a régi templomát 1646-ban lebontatta I. →Rákóczy György, gondoskodván egyúttal arról is, hogy újat kapjanak. Ezt azonban 1670 táján elvették a jezsuiták, minek következtében meg is szűnt a különállása ez egyháznak. Néhány évvel később hasonlóképpen járt a külvárosi (hóstáti) egyház, melynek 1646 óta volt magának papja. A XVII. század utolsó tizedében itt is még dühösebben megindult →ellenreformáció, valamint a városnak a kurucok által 1703-ban véghezvitt felégetése súlyos károkat okozott a szatmári ref. egyháznak, mely ekkor elpusztult temploma helyett újat épített 1712-re s azt megigazíttatta 1744-ben. A szatmárnémeti egyházzal 1749-ben egyesített szatmári ref. egyháznak 1754-ben el lett tiltva egyik papjának tartása, s ettől fogva úgy az ottani, mint itteni lakosoknak csupán egy-egy lelkészük volt egészen 1792-ig, amikor az utóbbi ismét két papi állást szervezett s azóta mindig annyit tart fenn. Amaz időközben újból önállóságra jutott, és mint elejétől kezdve állandóan, úgy jelenleg is egy lelkész hirdeti az igét 1802-ben felavatott templomában. A szatmári ref. egyház 1788–1807 között épített nagyszabású új templomot. Eleinte a szatmárnémetivel egyenlő fokon álló trivialis iskoláját már 1610-ben valamivel magasabb színvonalra emelte, úgyhogy hol külföldet járt, hol csak oda szándékozó →rektora volt. Az időközben schola illustris-szá emelkedett intézetnek 1754-ig tartott ez az aránylag virágzó állapota, midőn felsőbb parancs betiltotta az eleminél felsőbb iskola fenntartását. Azután mégis állított az egyház gimnáziumot, mely miután hol négy, hol hat osztályból állott, végre 1890-ben főgimnáziummá fejlődött. Felsőbb leányiskolát az 1860-as években állítottak, s miután egyre több gondot fordítottak fejlesztésére, később már mint leánygimnázium és felső kereskedelmi leányiskola folytatta életét. Az 1715-ben egybeolvadt Szatmárnémeti város határában van még a szatmárhegyi egyház is, mely 1796-ban alakult s nemkülönben önálló.

Irodalom: Bartók Gábor: A szatmári és németi ref. egyházak és iskolák történetei (Sp. Füz. 1860.), Kovács István: A szatmári ref. iskola története (Tiszántúli ref. középiskolai tanáregyesület évkönyve, 1881.), Bakcsy Gergely: A szatmárnémeti ref. gimnázium története 1880-tól (Uo. 1893.)