Szathmárnémethi Sámuel (Szatmárnémeti, 1658. aug. 10. – Kolozsvár, 1717. dec. 17.) ref. tanár, I. Mihály öccse. Szatmárnémetiben kezdett tanulni. 1675-től Kolozsvárt, 1679 kezdetétől Debrecenben folytatta tanulmányait, míg 1680-ban külföldre menvén, előbb Utrechtben állapodott meg, de már ezévi szept. 25-én Leidenben, 1682. okt. 18-án pedig Franekerben lépett be az egyetem hallgatóságába. Hazatérte után, 1683 őszén a bölcsészet és bibliai nyelvészet, 1688-ban a teológia tanára lett Kolozsvárt. 1693-ban nevelői állást foglalt el II. Apafi Mihály mellett, melyről 1695 őszén tért vissza korábbi hivatalába. – Hagyatékából tekintélyes összegeket s másnemű adományokat rendelt mind a marosvásárhelyi, sárospatak-gyulafehérvári és nagyenyedi iskoláknak, mind különösen a kolozsvárinak, mely könyvtárát is örökölte. Kora legkitűnőbb teológusai közé tartozott, ki külföldi hittudósokkal is állandó összeköttetésben állott. Teol. irányára nézve cartesianus-coccejanus volt, s mint ilyen, a legelső helyet foglalja el magyar elvbarátai között. Mind bölcsészeti, mind jobbára terjedelmes teol. művei az egész, e nembe vágó korabeli irodalomnak legérdemesebb termékei közé tartoznak. Ezek a következők: De perenni duratione mentis. (Leiden, 1682.) (II. bőv. kiad. Kolozsvár, 1696. III. kiad. uo. 1713.) Regnum Dei. (Franeker, 1683.) Imago fidelis servi ac veri (Gyászbeszéd →Tofeus Mihály felett). (Kolozsvár, 1684.) Epistola S. Pauli ad Hebraeos explicata. (Franeker, 1695.) (Címlap-kiadások uo. 1701. és 1702.) De servo arbitrio. (Kolozsvár, 1695.) Metaphysica contracta. (Uo. 1696.) (II. kiad. uo. 1713.) Moses explicatus. (Uo. 1696.) Epistola S. Judae explicata. (Franeker, 1700.) (Címlapkiadás uo. 1702.) A valóságos úrasszonyi rendet ékesítő drága ajándékoknak ritka példájú címere (Gyászversek gr. Bánffy Györgyné gr. Bethlen Klára halálára). (Kolozsvár, 1706.) Lucerna provinciae Transsylvanicae extincta (Gyászbeszéd gr. Bánffy György felett). (Uo. 1709.) Virtus post fata perennans (Gyászbeszéd Bideskuthy Boldizsár felett). (Uo. 1710.) Prophetia s. prophetae Zachariae explicata (Roëll professzor terjedelmes előszavával). (Utrecht, 1714.) – Üdvözlő verset írt →Szathmári Pap Jánoshoz (1681., 1682. és 1707.), →Szathmárnémethi Mihályhoz (1677.), →Pápai Páriz Ferenchez (1690., 1695. és 1708.), egy latin drámát a Kendeffi János és Teleki Krisztina esküvőjére (1684.), gyászverset az ifj. Kovásznai Péter (1680.), Szathmárnémethi Mihály (1689.), →Tolnai F. István (1690.) és →Pataki István (1693.) halálára, epitaphiumot →Nagyari Józsefről. – Respondensi tisztet vitt a „Causam Sp. S. victricem demonstrans” (1681.) vitában. A felesége, Viczei Mária temetésén tartott beszédeket, meg az ez alkalomra írt verseket, valamint →Soós Ferencnek Szentjóbi György felett elmondott prédikációját ő adta ki. Több munkája maradt kéziratban, melyek közül a Dániel könyve még teljesen el nem készült magyarázatára nézve úgy intézkedett, hogy →Zilahi Sebes András fejezze be s küldje el Utrechtbe kiadás végett, ami azonban nem valósult meg. Ellenben a felette tartott gyászbeszédek és az emlékére írott roppant számú gyászversek megjelentek.

Irodalom: Zoványi Jenő: A coccejanismus története (1890.).