Szathmári Paksi József (Sajókazinc, 1763. márc. – Miskolc, 1848. jan. 11.) ref. püspök, az előbbinek unokaöccse, Ábrahámnak fia. Iskoláit Sárospatakon végezte, majd Bécsben tanult s kevés ideig atyja mellett →káplánkodott Mezőkeresztesen, ahonnan újból külföldre ment s 1785-től Göttingenben, 1786-tól Marburgban folytatta tanulmányait. Hazájába visszatérve, 1787-ben szikszói, 1790 januárjában miskolci lelkész lett. Mint ilyen, 1817-től 1821-ig, →esperesi tisztet viselt az →alsóborsodi egyházmegyében, a →tiszáninneni egyházkerületnek pedig előbb al-, 1817-től főjegyzője volt, 1820-tól püspökhelyettese, végül 1823-tól püspöke. A göttingeni egyetem 1830-ban teol. díszdoktorrá tette. – Művei: Gyászbeszéd Tomka György felett. (1800.) Igaz elüljárójának… képe… (Gyászbeszéd Ragályi József felett). (Pest, 1805.) A bölcs asszonynak… képe… (Gyászbeszéd Vay Józsefné Mocsáry Erzsébet felett). (Sárospatak, 1813.) Gyászbeszéd Szepessy Lászlóné Ragályi Katalin felett. (1815.) Az evangéliumi szent vallás, mint jó hazafiak iskolája (A reformáció 300 éves jubileumán). (Uo. 1817.) Coadjutor-superintendenssé fölszenteltetésekor prédikáció. (1820.) Gyászbeszéd →Vay József felett. (1822.) A püspöki beiktatásán tartott beszéde („Egynehány nevezetes egyházi beszédek” c. füzetben). (Sárospatak, 1823.) A fő polcoknak nevezetesebb terhei… (Gyászbeszéd Lónyay Gábor felett). (Uo. 1824.) Prédikáció gr. Teleki József főgondnokká beiktatásakor. (1824.) Halotti beszéd… Jakabfalvy Erzsébet asszonynak… Szepessy Szabó István úr kedves hitvesének utolsó tisztességére… (Miskolc, 1828.) Hálaadásnak áldozatja… (Prédikáció félszázados papi jubileumán, 1838.). (Sárospatak, 1842.) Új kiadásban közrebocsátotta Benkő Sámuelnek „Topographia oppidi Miskolc historico-medica” c. művét (1818.). A félszázados papságára sárospataki diákoktól írt „versezetek” szintén ki vannak nyomtatva. Apósa volt püspök-utódjának, →Apostol Pálnak.