Szathmári Paksi Dániel ifj. (Mezőcsát, 1769. febr. vége – Kisgyőr, 1818. aug. 3.) ref. tanár, az előbbinek fia. Debrecenben tanult, hol 1784 tavaszán →subscribált. Innen 1790-ben →rektornak ment Balmazújvárosba. Majd külföldre rándult s 1791 augusztusától az utrechti, 1792-ben egy ideig a göttingeni egyetemnek volt hallgatója. Hazajőve, még ez év tavaszán Jászkiséren, 1793 tavaszán Tiszaigaron, 1794-ben Balmazújvárosban lett lelkész. Ez utóbbi helyen 1802 tavaszától 1810 őszéig magánoktatással és gazdálkodással foglalkozott. Ekkor Sárospatakon foglalta el a dogmatikai tanszéket. Hosszas betegeskedésben Kisgyőrben töltötte utolsó napjait. – Művei: Halotti beszéd… Szemere László utolsó tisztességének megadására… (Sárospatak, 1813.) Ker. hittudomány (2 k.). (Uo. 1815.) Programma de oraculis Esaiae LII. et LIII. (Uo. 1815.) Compendium juris Mosaici ad ductum J. D. Michaelis concinnatum. (Uo. 1818.) Prédikációi kéziratban maradtak fenn.

Irodalom: Zoványi Jenő: Sz. P. D. Balmazújvároson (Prot. Szle, 1915.).