Szathmári Lázár Miklós (Szatmár, 1607. – Szatmár, 1656. jan. 11.) ref. püspök. Bizonyára Szatmáron végezte tanulásának legalább egy részét, míg 1628 júliusában Sárospatakon lépett a felsőbb osztályokba. Miután szülővárosában →rektor is volt, külföldre ment s 1635. aug. 18-án Leidenben, 1637. febr. 14-én Franekerben iratkozott be az egyetemre. Visszajővén, 1638 második vagy 1639 első felében másodpap, 1640 vége felé pedig →elsőpap lett Szatmáron. Innen 1641-ben Nagyecsedre, onnan Szepsibe, 1645-ben Viskre, 1646 nyarán újból Szatmárra választották meg elsőpapnak. 1650-ben →esperese lett a →szatmári egyházmegyének, és még ez évi júniusban püspöke a →tiszántúli egyházkerületnek, de emellett tovább viselte az esperesi hivatalt is. – Püspökségének legfontosabb mozzanatai a puritanizmus elleni küzdelemhez fűződnek. – Művei: De Deo Patre et Deo Filio. (Leiden, 1636.) Három halotti prédikáció gr. Bethlen Péter felett („Temetési pompa” c. gyűjteményben). (Nagyvárad, 1646.) – Üdvözlő verset írt →Debreceni Péterhez (1637.).