Szathmári János (Szatmár, 1652. v. 1653. – ?, ?) ref. lelkész. Valószínűleg Szatmáron kezdte tanulmányait, melyeket Sárospatakon folytatott, hol 1669. aug. 30-án iratkozott be a felsőbb tanulók közé. Innen az iskolával ő is elbujdosván, még 1673-ban Gyulafehérvárt volt, honnan külföldre látogatott el, s 1678-ra az utrechti, 1680. febr. 21-én a leideni, még ez év áprilisában a franekeri egyetemnek lett hallgatója. Hazájába visszatérte után 1686 novemberétől →rektor volt Nagybányán, míg 1688-ban papnak ment Zilahra, ahonnan legkésőbb 1699-ben eltávozott. 1710-ben Nagyecseden lelkészkedett, de már 1711-ben más volt a helyén. – Műve: De regno Christi oeconomico ab olim promisso et sub gratia administrato. (Franeker, 1680.) – Üdvözlő verset írt →Debreceni Kozma Jánoshoz (1678.).

Irodalom: Zoványi Jenő: Sz. Pap J., Sz. J.